Elhunyt Dr. Rudl József

2020. december 9., 11:49

A Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kara, valamint a Földrajzi és Földtudományi Intézet mély megrendüléssel adja hírül, hogy 2020. december 5-én életének 70. évében elhunyt intézetünk egykori tanszékvezető egyetemi docense, dr. habil. Rudl József.

Halálával olyan ember távozott körünkből, akinek személye meghatározó jelentőségű a kar és az intézet történetében, azokban a fontos és sikeres években, amikor az egykori főiskola egyetemmé lépett elő.

Dr. Rudl József emlékére

Dr. Rudl József (1951-2020)Rudl József 1951. február 22-én született Komlón, de igazi „szülőhelye” és személyiségének formálója a közeli Mecsekpölöske, egy alig 380 fős település, ahol – feleségének szavaival élve – „szeretetteljes nagycsaládban nevelkedett”. Indíttatása egészen biztosan meghatározta kutatói világképét, hiszen munkásságának mindig is központi elemét képezték a vidéki térségek, falvak és kisvárosok. Családi háttere pedig talán magyarázza azt a mindenki által igen nagyra becsült tulajdonságát, hogy egész pályafutása alatt a hallgatók patrónusaként viselkedett, bármerre is vezette a sors.

Komlói középiskola után matematika-földrajz szakos középiskolai tanári oklevelet szerez a szegedi József Attila Tudományegyetemen. Itt a hírneves és befolyásos gazdaságföldrajzos professzor, Krajkó Gyula tanítványává válik, és felfigyelnek munkabírására, szorgalmára, komplex látásmódjára. 1975-től egyetemi tanársegéd, első írásai 1978-79-ben még a szegedi Acta Universitatis-ban jelennek meg. Egyetemi doktori disszertációját Csongrád megye tanyavilágának népesség- és településföldrajzi viszonyainak vizsgálatából írta. A szegedi földrajzi tanszék állományába kerülve az 1980-as években sorra jelentek meg tanulmányai a dél-alföldi tanyarendszer demográfiai és településföldrajzi viszonyairól, a nagyüzemi mezőgazdaság területi hatásairól, ekkor már, 1981 és 1992 között a JATE adjunktusaként dolgozik. Az egyetemi közéletben szívesen részt vesz, megbecsült tagja a József Attila Tudományegyetem Természettudományi Kar oktatói gárdájának. A hallgatókkal mindig nagy szenvedéllyel foglalkozik. A tantermi előadásokon és szemináriumokon kívül, terepgyakorlatok és szakmai tanulmányutak sokaságát szervezi és rendszeresen vezeti is részükre.

Már a rendszerváltozás előszelei fújnak, amikor belevág élete nagy kalandjába, és a moszkvai Lomonoszov Egyetem ösztöndíjasaként folytat kutatásokat kandidátusi értekezéséhez, amely fokozatot végül 1991-ben szerzi meg. A Szovjetunióban eltöltött idő később vissza-visszaköszön a pályáján, hiszen a széteső birodalom geográfiai átalakulásának krónikásaként írja meg a talán legfontosabb, de legalábbis legtöbbek által forgatott könyvét, a több kiadást megélt „A Szovjetunió utódállamainak földrajzát”.

1992-ben új szakasz kezdődik pályáján, amikor feleségével, a szintén geográfus dr. Bank Klárával együtt elfogadják Tóth József professzor hívását, és a Mecsekaljára teszik át működésük székhelyét. Ettől az évtől kezdve egyetemi docens a JPTE, majd a PTE földrajzi tanszékein, illetve intézetében. Az 1990-es évek végétől a Regionális Földrajzi Tanszék vezetője. 2000-ben sikeresen habilitál, ekkoriban tudományos érdeklődése a falvak demográfiai és társadalomföldrajzi átalakulása felé fordul, több tanulmányt publikál a központi szerepkörök megoszlásáról falvak és kisvárosok között a rurális térségekben. Utolsó jelentősebb munkái a 2000-es években a Tóth József által szerkesztett Világföldrajz monstre kötetében jelentek meg.

Igazi hatását azonban nem kutatóként, hanem oktatóként gyakorolta a hazai geográfiára. Lelkes és odaadó tanárember volt és maradt egész pályafutása alatt. Pécsett elsősorban népességföldrajzi és regionális földrajzi stúdiumokat oktatott, évtizedekig volt az Európán kívüli világ földrajzának gazdája. Legendásak voltak választható kurzusai, aligha van olyan diplomás pécsi pályafutásának két évtizedéből, aki ne vette volna fel a „A világ nagyvárosai”, vagy a „Szovjetunió utódállamai” tárgyak valamelyikét. A tanítványok szeretete, amely végigkísérte pályáját, abból fakadt, amit saját maga is következetesen hallgató-pártiságnak nevezett. Bármely vita, nézeteltérés vagy probléma esetén a diákok bizton tudhatták, hogy egy támogatójuk biztosan akad az intézetben és a karon, mivel több bizottság tagjaként végzett fontos munkát. Megszámlálni is nehéz lenne azokat a szakdolgozatokat és diplomamunkákat, amelyek az ő felügyeletével készültek el. A doktori iskolánkban három kiváló kutatót segített hozzá témavezetőként a fokozat eléréséhez, de nem csak aktív évei alatt, hanem nyugdíjazása után is állandó és lelkes szereplője maradt a szigorlati és védési eljárásoknak. Tagja volt az MTA Köztestületének és a Pécsi Akadémiai Bizottságnak, munkáját a Magyar Földrajzi Társaság 2003-ban Pro Geographia oklevéllel ismerte el.

Rudl Józseffel újabb olyan kollégánk távozott az élők sorából, aki nem csak tanúja, hanem alakítója, formálója, építője volt intézetünknek egy gyorsan változó és dinamikus életszakaszában. Ebben a szakaszban ő sajátos derűjével, emberi hangjával, következetes elveivel és legendás, még a szegedi évekből hozott fehér köpenyével az állandóságot, az időtálló értékeinket képviselte. Halálával mindannyian szegényebbek lettünk, de legfőképpen persze a szerettei és családja, akiknek gyászában, fájdalmában e sorokkal is osztozunk.

Weboldalunkon cookie-kat (sütiket) használunk, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére.
Bővebb információk »

Rendben