A mohácsi csatatáj – új tudományos eredmények

2018. november 19., 11:11

„Duna - mocsár - Karasica: A mohácsi csatatáj” címmel tartott nagy sikerű előadást dr. Pap Norbert, az Földrajz és Földtudományi Intézet egyetemi tanára Budapesten, az MTA székházban november 15-én.

Pap professzor kutatói csapatának a környezeti rekonstrukció, különösen a vízrendszer rekonstrukciója révén sikerült modellezni a 16. századi Mohács környéki tájat és azonosítani az 1526-os csata helyszíneit.

Dr. Pap Norbert

Dr. Pap Norbert összefoglalója

Az 1526. évi mohácsi csata kutatása 1889 óta zajlik. A kutatás időről-időre meglódult, főként az évfordulók idején támad konjunktúra. Így volt ez 1926-ban, amikor az elmúlt 100 év kutatási alaptéziseit rakták le, és így volt 1976-ban is, amikor létrejött a Mohácsi Történelmi Emlékpark Sátorhelyen, az 1960-as, 1970-es évek során véletlenül megtalált és feltárt öt kisebb tömegsír körül. A kutatók ugyanakkor a középkor egyik legnagyobb csatájának centrumát (Földvár falut) és a 20 és 30 ezer fő közé becsült elesett földi maradványait hiába keresték. Az elmúlt évtizedekben azt gyanították, hogy valahol Majs térségében vagy attól délkeletre kell azt keresni. Több lehetséges helyszín is felmerült, de döntő bizonyítékok nem kerültek elő. Sem a régészeti leletek, sem a források nem támasztották alá a feltételezéseket. A kutatás 130 éves történetében 16 alkalommal jelentették ki: sikerült azonosítani Földvárt, a csata centrumában elhelyezkedő települést. Ezen feltételezett faluhelyek mögé azonban nem sikerült meggyőző bizonyítékok sorát állítani, és egységben láttatni az írott forrásokat, a környezeti jellemzőket, a néphagyományt és a régészeti adatokat. Még nagyobb probléma, hogy a mohácsi síkra felvonuló több mint 100 ezer főnyi katonaság és a kiszolgáló személyzet felvonulási helyei, táborai, a több kilométeres front mentén zajló összecsapások zónái, végül pedig a csata utáni menekülés útvonalai összességében sok négyzetkilométeren fekszenek. Így még ha sikerült is volna meggyőző bizonyítékokat hozni egyik vagy másik feltételezett „Földvár” mögé, akkor sem oldódott volna meg a teljes probléma.

Így mi szakítottunk ezzel a korábbi megközelítéssel, és nem alakítottunk ki új víziót a helyről. Ezzel szemben írott források, régi térképek, távérzékelés, a természeti földrajzi sajátosságok értelmezése, a régészeti adattár felhasználása és részben térinformatikai eszközök felhasználásával modelleztük általában a térség korabeli környezeti viszonyait és meghatároztuk a csata helyének főbb földrajzi jellemzőit, melyeknek kulcsa a vízrendszer értelmezése volt. Az egymást kiegészítő, komplementer információk alapján a csata több fontos helyszínére fény derült.

Az előadás főbb megállapításai a következők:

  1. A mohácsi Duna partnak fontos szerepe volt a csata előkészületeiben és a menekülés egyik irányaként is. Az írott források, a térképek, a tájrekonstrukció és a régészeti leletek alapján a keresztény sereg tábora a város környékén volt, az eszéki út mentén.
  2. A mohácsi csata helyét alapvetően jelöli ki a mély Duna menti mocsár és a síkságot keresztülszelő „Nagy Árok” találkozása. A csata ismert jelenségei, elsősorban a már felfedezett tömegsírok, a hagyomány által megjelölt helyek, valamint az oszmánok által a csatatéren emelt győzelmi emlékmű, a Törökdomb (Szultán- vagy Császárdomb) is mind az általunk azonosított „Árok” közelségében találhatók, az ezeket a jelenségeket összekötő szerkezeti elem maga az árok.
  3. A majsi vizsgálati terület ezzel szemben nem volt része a szűkebb csatatérnek. Attól elválasztotta a megáradt Borza patak. A majsi területen található leletmennyiség két nagyságrenddel ritkább előfordulású, mint amit a csatatértől elvárunk. Földvár a források szerint a Borzától keletre, az „Árok”-tól délre feküdt, Majs pedig a patak másik oldalán.
Weboldalunkon cookie-kat (sütiket) használunk, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére.
Bővebb információk »

Rendben